Miközben a gazdaságok állapota, a növekedési kilátások és a kamatvágási várakozások hatását leginkább a részvény-, esetleg a kötvénypiacokon szokás megpróbálni detektálni és/vagy kiaknázni, a nyersanyagpiacon a 2020 nyarától rendre új történelmi csúcsra futó arany volt a nagy sztori. Kevesebb szó esett a szegények aranyának titulált ezüstről, amely a rakétaként működő arannyal szemben több éve a démonaival küzd, és erőteljesen lemaradó. Kérdés természetesen az, hogy ez a lemaradás lefölözendő lehetőséggel kecsegtet-e, vagy a nyilvánvalónak tűnő összefüggés még nem jelenti azt, hogy rátenyereljünk a buy-gombra. Az egyértelmű, hogy az egyenlet nem kétismeretlenes.

Ashraf Laidi világított rá arra az összefüggésre, hogy az arany árfolyamemelkedésének tartóssága, vagy a sárga nemesfém eladása kapcsán érdemes megvizsgálni más fémek, különösen az ezüst teljesítményét is, amit az alábbi, 5 éves grafikonon megtehetünk. Azonnal szemet szúrhat, hogy figyelmünket nem csak a két, dollárban kifejezett árfolyamra kell összpontosítanunk önmagukban, hanem legalább a duó egymáshoz viszonyított arányára és a DXY-ként elhíresült dollár-indexre is, amely a zöldhasú értékeltségét az euróval, japán jennel, angol fonttal, kanadai dollárral, svájci frankkal és a svéd koronával szemben határozza meg. 
 
A grafikon-kvartett alapján Laidi meglátása szerint először is kézzelfoghatóbb a fordított arányosság az ezüst és a dollár között, mint az arany és a zöldhasú között, amely összefüggés egyébként közkeletű. Jól látszik, hogy miközben az arany egyre-másra történelmi csúcsokat döntöget, az ezüst nem törte át a 4 éves trendvonalat. Ebből szerinte arra lehet következtetni, hogy amíg az ezüst árfolyama nem mutatja ugyanazt a mozgást és lendületet, mint az aranyé, addig az támogató lehet a dollárra nézvést. A fenti tézis jobb megértése érdekében vessünk egy pillantást 2020 nyarára (kék árnyalatú terület a diagramon), amikor az arany és az ezüst új csúcsokat ért el, miközben az USD masszívan esett. Ebben az esetben az aranyrally és az USD zuhanása a FED és más központi bankok példátlan mennyiségi lazításának eredménye volt, azaz április és augusztus eleje között az USD-eladás, az indexek és a fémek megvásárlása volt a legkifizetődőbb lépés. Ugyanakkor az is látszik, hogy amíg az arany/ezüst arány („Gold-Silver Ratio”) és a DXY szorosan együtt mozog (felfelé vagy lefelé), a kereskedés egyértelműbbnek tűnik.

A fenti vizsgálódásunkba tehát beemeltük az arany-ezüst arányt, de miért is fontos ez és mit mutathat nekünk? Ehhez egy egyszerű arányszám meghatározása mellett érdemes röviden földtani, bányászati és történelmi kontextusba helyeznünk a kérdést. Először is geológusok becslése szerint minden uncia aranyra 19-20 uncia ezüst jut a földben, ez pedig természetes kiindulási alapot biztosít a 20:1-es arany-ezüst arányhoz. Másodszor bányászati szempontból (kerekítve) az éves ezüsttermelés átlagosan évi 800 millió uncia, az aranytermelés pedig valamivel több mint 100 millió uncia, ez pedig egy 8:1 körüli arany-ezüst arányt ad. Harmadrészt már Egyiptomban is arany-ezüst arányt határoztak meg pénzérméik értékének szabályozására (2,5:1), később ez az ókorban 6:1 és 12:1 között mozgott, az Egyesült Államok Kongresszusa 1792-es pénzverési törvényében 15:1-ben rögzítette ezt a viszonyszámot, Franciaország 1803-ban pedig 15,5:1-ben.

A demonetizálás most már természetesen szabadon lebegteti az árfolyamokat, és a modern korban 40:1 és 60:1 közötti arányokat láthattunk, ugyanakkor bár az Egyesült Államok is 1972-ben teljesen feladta az aranystandardot, úgy tűnik, van némi összefüggés az arany-ezüst arány és a jegybanki pénzteremtés között. A spread általában csökken, amikor a FED pénzt nyomtat, és nő, amikor a jegybank szigorítja a monetáris politikáját. Például az arany-ezüst arány 30:1-re esett 2011-ben, miután a 2008-as pénzügyi válságot követően a nagy recesszió okozta QE-kor 80:1 fölé emelkedett. 2020-ban pedig 123:1-es rekordot döntött, amikor a Covid-hisztéria uralta a világot, majd 60:1 körülire zuhant, miközben a központi bankok világszerte felpörgették a pénzteremtő gépezetet, hogy megbirkózzanak a gazdaságok leállásával. Jelenleg 84:1 körüli ez a mutató, azaz a hüvelykujjszabálynak mondható 40-60 közötti sáv fölött vagyunk még mindig. Történelmi szempontból annyit talán kijelenthetünk még, hogy ha az arany-ezüst arányt jóval a történelmi átlag felett látjuk, az azt jelzi, hogy az ezüst alulárazott az aranyhoz képest, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ezüst komoly rallyba fog az olló bezárása érdekében, és nem egyszer gyakran ez történt akkor is, amikor az aranybika megállíthatatlanul tört előre.  

Nyilvánvalóan az is kérdés, hogy az arany meg tudja-e tartani az erejét ezeken az extrém szinteken, hiszen a befektetők egyelőre figyelmen kívül hagyták az amerikai hozamemelkedést, márpedig az arany tartásának alternatív költsége ilyenkor emelkedik, hiszen az arany nem kamatozó eszköz, azaz a korrekció kockázata növekszik.

Láthatjuk, hogy milyen sok ismeretlen szerepel ebben az egyenletben, de ha mi mégis lennénk olyan merészek, hogy technikai elemzésre adjuk a fejünket, érdekességképpen álljon itt az ezüst negyedéves grafikonja. Ezen Chris Kimble lát egy olyan alakzatot, amely alapján az árfolyam kitörése esetén hosszútávon további emelkedést prognosztizál egészen akár 44 dollárig, de bizony más elemző akár az 50 dolláros árfolyamot is elképzelhetőnek tartja.
 
Természetesen sok más tényező is befolyásolja az arany és ezüst árát, beleértve a központi bankok monetáris politikáját, a kormányok fiskális politikáját, a kereslet és a kínálat dinamikáját, a geopolitikai eseményeket és a technikai tényezőket. Az arany-ezüst arány azonban olyan árulkodó adat, amely segíthet előrevetíteni az ezüst árfolyammozgását. Sosem lehet ugyanakkor elégszer és eléggé aláhúzni, hogy milyen fontos a fokozott óvatosság, egy olyan befektetésnél pedig különösen, amely a volatilitása mellett az elérhető befektetési forma miatt is kockázatos! 

Forrás: Investing