Van egy régi tőzsdei közmondás, amely szerint minden év májusában a részvényeket el kell adni („sell in May and go away”), és majd csak novemberben érdemes újra részvényekbe fektetni. Ez a mondás azon az általánosan elterjedt megfigyelésen alapul, hogy a novembertől áprilisig tartó 6 hónapos időszakban többet emelkednek a részvények, mint májustól októberig. Ráadásul az, hogy a nyár végén, vagy kora ősszel nem egyszer jelentős piaci visszaesések következtek be – mint például az 1987-es piaci összeomlás –, segített megerősíteni ezt a meggyőződést.

A tényadatokat vizsgálva az elmúlt több mint 50 évben a részvények valóban jobban teljesítettek a november-áprilisi félévben, mint május-októberben. Ez látható az alábbi oszlopdiagramon, amely azt mutatja, hogy az elmúlt 52 évben az S&P 500 átlagosan 6,5%-os erősödést ért el novembertől áprilisig, szemben az év többi részének 1,6%-os emelkedésével, ami 4,9%-os eltérést jelent. A NASDAQ (+5,9%) és a Dow Jones (+6,9%) esetén még nagyobb a teljesítménykülönbség e két „tőzsdei félév” tekintetében, és általában egyébként a november szokott lenni a legerősebb hónap.
 
Gazdagíthatjuk ezeket a megfigyeléseket még azzal, ha a választási éveket külön vizsgáljuk meg. A Schaeffer’s Investment Research kutatása szerint az S&P átlagos hathavi hozama a november eleji elnökválasztásig 4,67% volt, ami a választáson kívüli években 2,14%, a félidős választások éveiben pedig 0,95% volt. A tőzsdén maradást még meggyőzőbbé teszi, hogy a választási évek ingadozása a szórással mérve (9,77%) csak alig haladja meg a nem választási éveket (7,92%). Ha még mélyebbre merülünk a kutatásban, az S&P átlagos hat hónapos hozama az elnökválasztásig akkor, amikor egy hivatalban lévő elnök újraindult, határozottan alátámasztja ezt a tendenciát: ez alatt a kérdéses 11 féléves időszak alatt az S&P átlagosan 7,57%-os nyereséget produkált, szemben a 0,69%-os átlagos eredménnyel, amikor új jelöltek voltak a szavazólapon.

Természetesen nem mindenki vizsgálja, vagy nem csak azt vizsgálja, hogy hogyan „szoktak” viselkedni a tőzsdék választási években, hiszen végeláthatatlan azon paraméterek sora, amelyeket érdemes figyelembe venni. Wei Li, a Blackrock a világ legnagyobb vagyonkezelőjének vezető globális befektetési stratégája például három okot is lát arra idén, hogy az áprilisi sell-off után miért érdemes piacon maradniuk a befektetőknek, és figyelmen kívül hagyni a fentebb idézett közmondást.

Az első tényező szerinte maga a Fed: még ha a piac nem árazott ilyet, mégis nyugtatólag hatott Jerome Powellnek, a Fed elnökének cáfolata az elemzői/befektetői félelmekre, miszerint a döntéshozók kamatemeléssel igyekeznének lehűteni a makacsul magas inflációt. Powell jelezte, hogy a kamatcsökkentések továbbra is terítéken vannak, de ezek a vártnál tovább tartanak majd, mert az infláció a 2%-os cél fölött ragad. Jelen sorok írásakor alig több, mint 31% a júliusi kamatvágás esélye, a szeptemberinek viszont több, mint 67%.

Wei Li második érve, hogy ugyan továbbra is erős a munkaerőpiac, de egyre kevésbé feszes. A megszokottnál lazább munkaerő-piaci feltételek közé tartoznak az alacsonyabb bérek, az alacsonyabb munkahelyteremtés és az üres álláshelyek száma. „Ez a szolgáltatások inflációjához kapcsolódik” – mondta Li.

Harmadik szempontként pedig a részvényvisszavásárlási programok boom-ját jelöli meg a stratéga. Ezt éppen azt követően húzta alá, hogy az Apple múlt héten döntött a rekordnak számító, 110 milliárd dolláros buyback-programról, hozzájuk hasonló terveket dédelget a Disney, a Meta Platforms, az Uber és az Airbnb, de kiemelte még azt is, hogy nem csak nagy nevekkel találkozhatunk a hírekben.

Kétségtelen, hogy mindezek együttesen igen bíztatóak, ugyanakkor soha nem szabad a kockázatokról megfeledkezni, vagy ahogy Tim Holsworth, az AHP Financial elnöke igencsak szarkasztikusan megjegyezte: „Ezek a hüvelykujjszabályok pont addig működnek, amíg az ellenkezője nem történik.” A bátrabbaknak viszont erőtől duzzadó májust kívánunk: „May the Force be with you”.


Forrás:
Forbes
Seeking Alpha